Levevék fejemről múzsák sisakomat

"Világ golyóbisát markomba forgattam... Poklokig szállottam Márs biztatására... Levevék fejemről Múzsák sisakomat és kezembe nyújták szomorú lantomat... Hol van a Szabadság, hol lesz maradása?... Végre mi lesz Álmus vitéz fiaibúl?... Verseim nem egyébből állanak, mint barátaimhoz írott levelekből... Jóllehet úgyis esméretlen leszek, mindazáltal mostani világban mégis nagyobb homályban szeretnék rejtezni... Lángnak adom eddig firkált verseimet... Adieu, szeressetek engemet." Régi és újabban felbukkant versei és e szövegek megértésére tett mai kísérlet révén lesz ismerősebb ebben a könyvben Ányos, Bessenyei kortársa - poétai viselkedése szerint leginkább Balassi és Petőfi rokona: Barcsay Ábrahám.