Erdélyi Tudományos Füzetek
Az Erdélyi Tudományos Füzetek a kiadó legrégebbi, ma is aktívan megjelenő, humántudományi sorozata. Az EME 1874-től adja ki folyóiratát, az Erdélyi Múzeumot. Az 1900-as évek táján a folyóiratban megjelent fontosabb cikkekből különnyomatok készülnek, melyek idővel önálló kötetként is megállják a helyüket. Az 1930-as években György Lajos látja el önálló névvel a sorozatot, ekkor indul az Erdélyi Tudományos Füzetek. 1941-től Szabó T. Attila lesz a sorozat szerkesztője egészen 1947-ig, amikor megjelent a 208. szám. A szerkesztőváltás nem jelent koncepcióváltást is, talán a súlypont kissé eltolódik az irodalomról a néprajz és a nyelvészet felé. Az 1991-től újra beinduló ETF-sorozatban Dávid Gyula módosított az elképzeléseken. A sorozat ekkor elkülönül a folyóirattól és egyre terjedelmesebb, monografikus szintű írások jelennek meg benne. Ma a sorozat egyre inkább egyetemi tanárok köteteit, frissen megvédett és átszerkesztett doktori dolgozatokat, illetve az EME kutatóinak munkáit jelenteti meg történelem, irodalomtörténet, nyelvészet és néprajz témakörökben. A kötetek nagy népszerűségnek örvendenek mind a helyi, mind pedig a külföldi piacon, hiszen az új kutatási módszertanokkal általában erdélyi tematikát dolgoznak fel, így alapvető szakirodalmává válnak a bölcsészeti tárgyú kutatásoknak. A sorozatot hagyományosan az EME felelős kiadója szerkeszti, így Dávid Gyula után a sorozatszerkesztő Sipos Gábor volt, jelenleg pedig Biró Annamária. A sorozat az EME felvállalt céljaihoz híven a magyar szaknyelv ápolását is támogatja, így a nyomtatott sorozatkötet magyar nyelven jelenik meg, de minden esetben tartalmaz román és egy idegen nyelvű tartalmi összefoglalót.
